Sziasztok!
Lídia, érdekes, a te első két kedvencedet még nem is láttam, se a The Princess’ Man-t, se a Secret-et, szóval passz. De ezek után után tutira megnézem őket.
Látom, a Pasta mindkettőnknek bejön. Nem tudom, miért, talán, mert nekem az volt az első doramám, meg alapból szeretem a főzős filmeket.
A The Master’s Sun is nagyon jó volt, olyan misztikus, most pedig az Its’ Okay, That’ s Love a favorit. Ja, és ma fejeztem be a My Name is Kim Sam Soon-t, ami nem mostani, mert 2005-ös, de rengeteget röhögtem rajta, biztos benne lenne a TOP10-ben. Aki nem látta, feltétlenül nézze meg, meg irtó jó kikapcsolódás! És végre nem egy botsáska, hanem egy igazi tökös csaj a főszereplő. Csak azt nem értem, hogy miért cikizte mindenki a súlya miatt. Ha valaki nem 50 kg, már nem is ember? Különben is mindenki olyan csontkollekció ezeknél a koreaiaknál, még a pasik is pálcikák, és nőies arcvonásaik vannak. Kinek tetszik ez? Jeremy kutyájáról, Angelina Jolie-ról jut eszembe, ő is addig tetszett, míg normál alkata volt. Most meg úgy néz ki, mint egy két lábon járó hulla. Nem ide tartozik, de a mellműtét cirkusz meg egyenesen felháborít. Miért nem mondta inkább az igazat, lefogytam, lógnak a melleim, újat akarok. Előadta ezt a rákmegelőző dumát, de a méhét is kéne venni, nehogy megtámadja kórság. Könyörgöm, bármelyik szervét megtámadhatja, mindent nem vetethet ki az idióta!
Ha már szóba került az orvos, akkor nekem a Good Doctor is benne van a TOP 5-ben. Nem is emlékszem még olyan sorozatra, ahol az gonoszokat is ennyire megszerettem. Ne szerelmi drámát várjatok, nem az a fő motívum! És nem is a kórház, hanem inkább a másság, ill. az ahhoz való hozzáállás és annak elfogadása. Ideje felébredni, és másképp állni a fogyatékossághoz! Érdekes téma ez is. Egy francia blogon olvastam, hogy a szerző csaj 6 hétig kint volt Dél-Koreában, és egyetlen sérültet se látott, se kerekesszék, se vak ember bottal, kutyával, szóval semmi hasonló egy olyan népes országban. Pedig mondanom se kell, hogy minden akadálymentesítve van. Elgondolkodtató. Persze, itthon is legszívesebben eldugnák őket. Bezzeg a németeknél, mikor kint voltunk Tripsdrill-ben, a vidámparkban, ott majdnem több volt a sérült, mint az egészséges.Visszatérve, nem akarom elmesélni a sztorit, aminek azért voltak hibái (pl. túl sok volt a vita a kórházi tulajdonról, sajnos nem minden autista ilyen okos), de ahogy a végére ez a “selejtes” autista fiú mindegyikük életét megváltoztatta, az valami csoda volt. Nagyon tetszett, ahogy a maga gyermeki módján próbálta elmagyarázni, megérteni a dolgokat, vagy a barátnője, mikor mindenki előtt lazán felvállalta, hogy ezzel a gyogyóssal jár. Minden olyan egyszerű, miért kell a felnőtteknek mindent túlbonyolítani? Nekem csillagos ötös, de biztos, hogy nem a 20 éves korosztály a célközönség. Külön dicséret a gyerekszereplőknek, szuperek voltak. A dokik is nagyon emberiek voltak. Bárcsak mindenhol ilyen gyerekorvosok gyógyítanának!
Mi van még? A Heartstrings se rossz, tinisorozat, nekem nagyon tetszett a zene, de a főszereplőket is szerettem. Jó szórakozás, a szemnek is kellemes.
Az I Miss You inkább krimi, és nekem leginkább az 5-6. részig tetszett, amikor még fiatalok voltak. Hát szerintem a két tini sokkal jobban játszott. De aki szereti a nyomozósdit, annak biztosan tetszik.
Szandra, jók a zenék, amiket felraktál. Nyugodtan megoszthatod velünk, én mindenre nyitott vagyok. Nekem sincs kedvencem, csak a jó zenét szeretem. Sosem volt kedvenc előadóm, csak kedvenc számok. Nekem a rock a minden, mert azon nőttem fel. De az ABBA-tól kezdve a U2-ig, a klasszikusig minden jöhet.
Bocs, Szandra, de még nem tudtam dönteni, melyik általad fordított sorozatba szálljak be. Ha írnál róluk pár sort, az talán segítene.